Sunday, June 28, 2009

Storm riding :)

Today succeeded kinda funny. :) Just wanted to leave to cycling, than someone writing on msn… that… are we go to cycle? :D The head start become really awesome… :D i was moving in the middle of the bike road… little bit tired… suddenly something strange scratch… than ksssssssss bammmmmmm… it was a road divider fence, wich couldn’t bee seen from profile… :D I was already fall on my head when i realized what happened… :) Because i’m a regulated good guy, i oiled the chain before leave, so i had to put those back… :D i came home to clean the oil, and my wounds… :) I begin the journey again, but half way it started to rain like hell, my shoes were full of water in a minute, my pants also… :) never mind! :D When i arrived we made my bike into shape again, so the breaks don’t scratch the wheel, and so… the rain didn’t want to stop, we delayed the trip.

Reached home, i open the gate… than i said i can’t let happen this way… :D Loaded the original route… wanted to check out a bike road, and the Hármas határhegy. I have to say, i didn’t met too many people in the woods… :D There was a family with a really small girl, when she saw me, she started to cry… was i so dirty??? :D It wasn’t raining there of course, and the leaves also hold the rain.

The road become muddy from there, i made a head fall again, just because it’s going so good now… why not?:D After that… anyway… the skin went out of order only from one of my knees, not too keep them dissimilar... of course i was lame… scratched my thigh only.:P I scared more only one time, when a tree fall down behind me about 10 meters’… :D

I figured out my telescope went out front, so Monday: complete repair… :D the head fall was because of that too… :)

Rain eroded the roads, it was completely rocky many places, and I really liked that… :) Proceeded to the blue hike path cleverly, what’s really hard sometimes even on foot (think in rain… :D), I had to pull the bike, like to pull a hysterical kid from the sweets counter… :D

There were great sights up there, although only grey stuff can be seen, because of the rain. Sometimes I take out my phone from it’s rainproof package to make some shots. :)






From there I went downhill on the blue hike road in mud, I was afraid to ride in a baseball hat, because I was happy to stay on foot by foot… :) The bike was sliding like skate on ice, with full brakes, eventually I grab some trees to not get sliding ways down… :)




Finally I reached a clearing, while it’s started to rain again… :) I completely messed the GPS display with mud, I was fighting a lot to see anything on it… :D Not so far the next splash to the wallow came… :D sharp slope covered with mud… watery root, before it come to my mind “washed up” my ass was already in the mud… :D the handlebar sink 10cm into it… :) Not to say my hand was completely dirty, and so there was no jack-towel by hand, I had to satisfy with some leafs. :P Than came the real sledge track slope… :D nothing to catch, just mud… :D I was just sliding down, and begging to my bike to not slide faster than me… :) after “mudboarding” I look kinda funny… :) Luckily there was common well just right there, so cleaning could come. :D First me, then the buddy… this time I was kinda tired, after 5 hours struggle in rain… :D so I shove it under the well’s head… and… it struck under it… :D:D seriously I thought I’m gonna flatten myself out. Of course I realized slowly but surely, that the concreted cast iron well can treated only politely, not to get it offended… :D Managed to break it out from detention… :) I looked at my GPS and one thing came to my mind: “Scotty… get us out from here” :D There was no problem till home, of course people were watching… me like a pig, who done his work well, roll in the mud, than on his way home… :D

At Heroes square the symphonic orchestra was just prove, I spent some time there, but I was really chilled I moved on soon. (I hope I won’t included in any TV recording… :D)


The next situation when I get frightened… I pulled down my soxes, and my foots were completely white from the sox’s line… looked like 200 years old, they spent only 6 hours in active soak bathe in the shoes… :D



This was today’s “adventure tour”… :)


A mai nap elég mókásra sikeredett. :) Épp indultam volna bringázni, erre valaki csirimpol msn-en… hogy nem megyünk –e bringázni… :) Az indulás nagyon tutira sikerült… :D a bringa út közepén mentem… kicsit bambultam… egyszercsak valami fura karistolássss… aztán schúúúúúú piff… egy elválasztó korlát volt, ami szemből nem látszot… :D Mire észbe kaptam már fejre álltam… :) Mivel rendes gyerek vagyok, indulás előtt jól megolajoztam a láncot, nah most azt kellett vissza tenni… :D szoval hazajöttem megmosdani, meg lemosni kicsit a sebeket… :) Elindultam újra, félúton elkezdett szakadni az eső, de úgy, hogy 1percen belül tele volt a cipőm vízzel, még az alsóm is vizes volt… :) na mondom sebaj… :D odaértem, kicsit kipofoztuk a bringát, hogy a fékpofa ne érjen a felnihez, meg ilyesmi… az eső csak nem akar elállni, szóval elhalasztottuk máskorra.

Hazaérek, nyitom a kaput… mondom ezt csak nem hagyjuk ennyiben… :D Betöltöttem az eredeti útvonaltervet… meg akartam nézni egy bringa utat, illetve a Hármas határhegyet. Hát nem sokan voltak az erdőben… :D Volt egy kis család pöttöm leánykával, amikor meglátott elkezdett bőgni… asszem elég szutykos lehettem… :D Persze ott már nem esett, meg a lomb valamennyire fel is fogja ugye.

Innentől lett saras az út, mindjárt nyomtam is egy fejreállást, mivel már úgyis megy… miért ne?:D Meg aztán még egyébként is csak az egyik térdemről ment le a prezúr, nehogy már felemás legyen… persze elbénáztam, mert a combom sikerült összekarmoltatni. :P Ennél már csak akkor ijedtem meg jobban, amikor kb. 10 méterre kidőlt egy fa mögöttem… :D

Közben arra is rájöttem, hogy elöl megadta magát teleszkópom, hétfőn teljes generál lesz kb… :D a fejre állás is ennek köszönhetően sikerült… :)

Az eső eléggé kimosta az utakat, ezért tiszta köves volt minden sok helyen, ez nagyon tetszett… :) Illetve okosan rámentem a kék túrára, ami azért igencsak kemény még gyalog is néhol(esőbe meg… :D), úgy kellett magam után húznom a bicajt, mint hisztis gyereket a csoki pulttól… :D

Fentről elég szép kilátás volt, habár sokfelé csak szürkeség látszott a zuhogó eső miatt, néha elővettem a telefonom az esőbiztos csomagolásból fotózni. :)






Innentől sárban hegyről lefelé mentem tovább a kék túrán, ahol így besaball sapkában nem mertem felülni, mivel lefelé örültem, hogy lábon maradok gyalog, a bringa meg satufékkel csúszott, mint kori a jégen, időnként egy-egy fába sikerült megkapaszkodnom, hogy ne csúszdázzak egyet… :)




Végre kiértem egy tisztásra, az eső közben újra elkezdett zuhogni… :) Már sarasra maszatoltam a GPS kijelzőjét, avval küzdöttem a legtöbbet, hogy lássak valamit… :D Nemsokára jött a következő „csobbanás” a dagonyába… :D saras éles szögű lejtő… vizes fagyökér, még mielőtt rámentem átfutott az agyamon, hogy „annyi”, mire reagálhattam volna, már ment is a segges a sárba… :D a kormány így 10centire belepuszilkodott a sárba… :) Mondanom sem kell a kezem is tiszta retek lett, mivel azonban szilvia papírtörlő épp nem volt kéznél, a lapulevél márkával kellett beérjem. :P Utána jött egy igazi szánkópálya lejtő…:D kapaszkodó semmi, csak sár… :D csak csúsztam lefelé, közbe könyörögtem a bicajnak, hogy ne csússzon előrébb, mint én… :) a sárboarding után elég mókásan néztem ki… :) szerencsére ott volt rögtön egy közkút, így jöhetett a csutakolás… :D Először engem, aztán meg a pajtit… ekkora azért már eléggé lepihent voltam, 5 óra vergődés az esőben… :D szóval alátoltam a kút fejének… és… alászorult… :D:D komolyan mondom azt hittem földhözvágom magam. Az persze lassan de biztosan tudatosult bennem, hogy a bebetonozott öntöttvas kúttal bánni csak udvariasan szabad, nehogy megsértődjön… :D Sikerült kiszabadulni nagy nehezen a fogságból… :) ránéztem a GPS-re és az jutott eszembe, hogy „scotty vigyen ki minket innen…” :D Innentől nem volt semmi galiba , persze kicsit néztek… én mint a kismalac, ki jól végezte dolgát, megfetrengett a sárban, majd haza indult… :D

A Hősök terén épp a szimfonikus zenekar próbált, kicsit elidőztem ott, de mivel már eléggé fáztam, inkább tovább álltam. (Remélem nem leszek rajta vmi TV felvételen… :D)

A következő szitu amikor frászt kaptam… lehúztam a zoknit, és a lábam csont fehér volt a zoknitól lefelé…. Kb úgy nézett ki, mintha 200 éves lenne, végülis csak 6 órát áztattam aktívan a cipőben… :D



Ennyi volt a mai „kalandtúra”… :)


3 comments:

Princi said...

...és mindezek után még volt benned szufla, hogy viszontagságaidat rögzítsd és megoszd a világgal... nem is akárhogy! Jó volt nagyon olvasni, de nem szerettem volna átélni. Gondolom, Te is csak utólag találtad szellemesnek :)
A Hősök tere kép ismerős, legalábbis ebben az állapotában, szombaton jártam arra a dógozóval, a Bakáts térre igyekeztünk az emeletes busszal koncertezni, aztán beszorultunk egy nagyon leszűkített feltúrt utcába, onnan jó sokat gyalogoltunk a célig :D... már bocsi, hogy ezt itt megemlítem...

Ádám said...

Egy idő után, már ott is vicces volt... :D Igazából az angolra fordítás volt a fárasztó... :D

Pestre jártok dolgozni?

Princi said...

Nem. Mikor hová, ahová éppen szervezik a koncertet. Így néha Pestre is.

Post a Comment