Sunday, September 19, 2010

Italy: Dolomits - Via ferrata

I was hiking in the Dolomits last week for four days. :) We started our journey at 10pm and we arrived morning to our hotel, which was a really nice three star hotel. There is a great sight to the valley nearby.



After a short we started our first tour to the Peralba peak (2690m). We climbed about 900m at all. By simply for a while, than we picked up the equipments, helmets: let's start the via ferrata. :) The rain was grimming a bit, but clouds moved fast and when we hit the top it become quite clear. It's funny to look down and see clouds under your feet. :)









There were even rainbow while we were walking down, unbeleivable... :) I made some friends from the cows... they were really pretty. :) It was a bit cold, so hot tea was great at the tourist house.



At the evening we had a four course dinner, felt luxorios... :) Than we went to sleep, becuse it was not really ideal to sleep in the car last night. :)

Second day we targeted Dreizinne which is the most popular place of the Dolomits. After some touring we arrived to the tuorist house where I drank tea with hot chocolete. :) It was great in that cold weather. ;) Short eating... and we started to the peak Monte paterno (2700m), there is amazing sight to the three hills. We were in worldwar tunnels using lights... I was happy to my helmet there, because I always hit the top with my head... :) Climbed about 300m at all, the end was a bit interesting, because there were no rope in the last 5 meter part, but we climbed that too. :) There was an amazing view in the top. :) It's interesting there were many blackbird like birds, but they were smaller, I really enyojed watching them, how the wind just brought them up from nowhere, without flapping their wings.
Than we walked around the three hills back to the car to return our shelter.





















Third day we targeted the Tofana di roses peak. (3200m) It looked simply inpossible to reach that high. There was simple trail for a long time, than the via ferrata started, into the tunnels first, after some climbing. This trip was much more difficult than the others before, at many places there were simply nothing under our feet, so I was really scared sometimes. :) About 2800 meters there was a crossing, one way to the tourist house, one way to the peak. We continued to the peak now only five people, I just felt it goes great. Than the horror started too. :) First of all, to know, it's very difficult to get injured, and inpossible to fall down, since the double safety. So... at about 3000 meter high we hit 5-6 meters tall plumb rock wall and there was no place for your hands and for your legs too on the rock, so you had to pull yourself by hand on the rope, which was made more difficult by the water flowing on the rock, and the rope. The rope was fixed in every 1,5 meters, so you could fall max 1,5m. I managed to get to the first, but in the second I was unable keep myself (we were climbing for 7 hours this time) so here came the nightmare... :) when you want to keep yourself, but your arm doesn't want it anymore, you want it my mind, but your hand opens and you start to fall down, that was moment when I was really scared to death. Of course after few second the rope stopped me, but in mind I was falling down, scared... you know that fear when you want to get away so badly to have anything happend just right now... to get rid of this thing. I needed some time get myself pull together to get ready to go back, which was also a nightmare. Luckily the leader come back with me, I don't know how could I do it alone... the others made it to the peak, but the part that came after I turned back was really not for humans.
The same continued, but the water on the rock was frozen to ice.
I'm not disappointed at all, probably it would really happy to get to the peak, but that was far above my boundaries. (Just for compare via ferrata routes are marked with A-B-C-D-E, A is the easiest, this was
C-D) It took a day to get relaxed... :) (we climbed 1000m at all and, we were hiking for 10 hours)
















There was a last climb in Austria in the last day, but I skipped that, because it started with a part which made see bad memories... :) So rather we just took a "walk" on the trail. :)




So at all, it was amazing and frieghtening together. :)
A múlt héten négy napra a Dolomitokba látogattam el hegyetmászni. :) Este 10kor indultunk és reggel érkeztünk meg a szállásra ami egy nagyon klasz kis három csillagos hotel volt. A szobából szuper kilátás nyílt a közeli völgyre.



Rövid pihenő után el is indultunk az első túránkra, ami a Peralba csúcsra (2690m) vezetett. Kb. 900 métert másztunk szintben. Egy darabig csak könnyűszerrel aztán előkerültek a beülők és a sisakok: kezdődhet a via ferrata. :) Néha kicsit ijesztgetett az eső, de a felhők gyorsan vonultak és mire felértünk a csúcsra tisztult is valamennyit. Vicces úgy lenézni, hogy a lábad alatt vannak felhők. :)









Lefelé szivárvány is volt, hihetetlen... :) Bocikkal is barátkoztam, nagyon szépek voltak. Elég hideg volt egyébként, így a turistaháznál jól esett egy forró tea.



Este négyfogásos vacsora, tiszta luxus... :) Utána eldőltünk aludni, mert azért a kocsiban alvás nem volt túl pihentető előző éjjel. :)

Második nap a Dreizinne-t vettük célbe, ez a dolomitok leginkább kedveltebb része. Egy kis túrázás után elérkeztünk a túristaházhoz, ahhol teát ittam forró csokival... :) Mit mondjak elég jó esett abban a hűvösben. :) Kis eszegetés után elindultunk, hogy meghódítsuk a Monte paterno csúcsot (2700m) ahonnan pompás kilátás van a hármas csúcsra is.
Világháborús katonai járatokban is mentünk lámpával világítva, itt örültem, hogy volt sisak mert jó sokszor belefejeltem a plafonon lévő gerendákba... :) Kb. 300 métert másztunk, a vége kicsit érdekes volt egy 5 méteres részen a csúcsnál nem volt semmi biztosítás, de legyűrtük azt is. :) Odafent mesés látvány tárult elénk. :) Érdekes, hogy sok feketerigó szerű, de nagyobb testű ugyanakkor dallamos hangú madárkák tanyáznak mindenhol. Nagyon tetszett ahogy a szelet kihasználva csak siklottak, jó volt nézni őket, ahogy a semmiből felkapta őket a szél. Ez után a hármas csúcsot megkerülve visszasétáltunk az autóhoz és a szállás felé vettük az irányt.





















Harmadik nap a Tofana di roses csúcsot tűztök ki célul. (3200m) Lentről szinte hihetetlennek tűnt, hogy egyáltalán a közelébe is jussunk ennek a magasságnak. Elég sokáig csak túra útvonal volt, aztán megérkezett a via ferrata is, ahol rögtön egy járatban haladtunk lámpákkal egy kisebb mászás után. Ez a szakasz úgy általába véve sokkal nehezebb volt, mint a korábbiak, elég sok helyen csak a merő semmiség volt a lábunk alatt, szóval itt a rettegés nem ált távol tőlem pár helyen. :) Kb 2800 méteren volt egy elágazás, egyik irányba turistaház, másikba meg a csúcs. A csúcs felé 5-en mentünk tovább, úgy éreztem, hogy tök jól megy. Aztán elérkezett a horror is. :) Azt érdemes tudni, hogy fizikailag megsérülni nehéz, illetve leesni nem lehet, hiszen két karabínerrel voltunk biztosítva. Szóval 3000 méter környékén elérkezett egy kb 5-6 méter magas függőleges sziklafal, ahol se lábnak se kéznek se sok kapaszkodási pont volt a sziklában, így kb. kézzel kellett volna felhúzni magam a kötélen, amit még az nehezített, hogy a falon folyt le a víz és a drótkötél is vizes volt. Kb. 1,5 méterenként volt rögzítve a kötél, vagyis ennyit csúszhattál le, ha valami nem jön össze. Az elsőt sikerült leküzdeni, de a másodiknál már nem volt erőm kézből megtartani magam (kb 7 órája másztunk már ekkor) ekkor következett a rémálom... :) amikor akarod magad tartani, de kezed már nem, hiába fognád, a kezed elenged, s te meg elkezdesz lefelé csúszni, na ez volt az a pillanat amikor átjárt a rettegés. Persze pár másodperccel később megfogott a karabíner, de lélekben tulajdonképpen lezuhantam, nagyon megijedtem, az a fajta szabadulási vágy, hogy mostmar történjen bármi, csak legyen ennek vége, mert nem bírom ki. Szóval ott kellett egy kis idő amíg összeszedtem magam annyira, hogy legalább visszafelé el tudjak indulni, mert az se volt leányálom. :) Szerencsére a túravezető visszajött velem, egyedül nem tudom mi lett volna... A többiek feljutottak, de az ami az után volt miután én visszafordulni kényszerültem, már tényleg embertelen volt... :) Ugyanaz folytatódott, csak ott a víz már ráfagyott a sziklára.
Összességében nem vagyok csalódott, biztos nagy öröm lett volna feljutni, de az már messze túl volt a fizikai képességeimen. (Csak viszonyításképp: a via ferratas utakat A-B-C-D-E fokozatokkal jelölik, A a legkönnyebb, ez az út C-D volt.) Másnapra sikerült azért úgyahogy megnyugodni. :D (összeségében itt 1000 méter szintet másztunk, 10 órát túráztunk / másztunk)
















Utolsó nap volt még egy mászás Ausztriában, de azt inkább kihagytam, mert az elején egy olyan rész volt rögtön amitől rossz emlékek jöttek elő, inkább csak túristaúton kirándultunk picit páran. :)




Szóval összességében csodaszép volt és egyben hajmeresztő is. :)


1 comments:

nyri said...

breathtaking scenery and photography!!

Post a Comment